Am Steilufer wird eine Frau tot aufgefunden. Es handelt sich um Sylvie Dituci, Leiterin einer Kita. Als Candice dort ermittelt, bekommt eine der Kindergärtnerinnen eine mysteriöse SMS. „Alarm, noch drei Minuten! … “ Und als Candice und ihr Team zu einem späteren Zeitpunkt nochmals zur Kita fahren, sind die Räume wie leergefegt. Derweil macht sich Sylvies Mann durch eine Flucht verdächtig. Doch warum wurde Sylvie ermordet? (Text: ZDF)
Le groupe Renoir intègre un brigadier tout aussi original que leur commandant : Candice et le nouveau venu examinent à tour de rôle la peinture qui macule le corps d'une victime. Cette peinture comestible les met sur la piste d'une crêche clandestine, puis d'une maman en plein baby blues...
Sylvie Attouchi è spinta giù da un dirupo, sulle dita ha tracce di vernice commestibile.
Do grupy komisarz Renoir dołącza brygadier. Śledczy prowadzą dochodzenie w sprawie morderstwa. Badają substancję, która pokrywa ciało ofiary. Jadalne malowidło naprowadza ich na trop nielegalnego żłobka i matki cierpiącej na depresję poporodową. Dochodzi do konfrontacji pomiędzy byłym mężem Candice a jej kochankiem z brygady interwencyjnej.
En este episodio conoceremos a un nuevo miembro del equipo Meddhi Badou, con una personalidad tan peculiar como la de Candice. En esta ocasión tendrán que investigar por qué y quién ha dejado el cadáver de una mujer en un acantilado.
Ebben a részben új kolléga érkezik Candice Renoir nyomozó csoportjához, aki ugyanolyan lökött, mint a főnöke. Miután felfedezik, hogy az áldozat holttestét élelmiszerfestékkel kenték be, megkóstolják az anyagot. A festék révén először egy engedély nélkül működő bölcsőde, majd egy szülés utáni depresszióban szenvedő nő kerül a nyomozás látókörébe. Ami a magánéletet illeti, Candice volt férje és szeretője között heves veszekedésre kerül sor.
В группе Ренуар появляется бригадир, столь же оригинальный, как и их командир. Кэндис и новичок по очереди изучают краску, которой окрашено тело жертвы. Эта съедобная картина выводит их на след нелегального детского сада, а затем матери, переживающей послеродовую депрессию.
