Miklós egy közeli kiszáradt nádasba vette magát. Testi szenvedéseinél nagyobb a bánata, lelkifurdalása. Gyötrődései közben akad rá a család hűséges öreg szolgája, Bence, akit az aggódó anya küldött utána étellel-itallal. Miklós szerencsétlenül alakult sorsán gondolkodik: gyilkosságba esett, el kell bujdosnia a környékről, már csak az alkonyatot várja. Az öreg szolga marasztalná, ám Miklósra csak anyja említése van hatással, az özvegynek szíve szakadhat meg bánatában. Édesanyjának szóló üzenettel és vigasztaló szavaival bocsátja haza Bencét.