"A Tiszaparttól Biharig egy róna...." _ írja Arany János, aki e tájnak szülötte. A madarak látogatta, vízjárta pusztának is megvan a sajátos története, ahogy a hegyekből érkező vizek szabdalják, mossák és feltöltik a síkságot. Az embernek valahogyan mégiscsak élnie kellett ebben a vízi világban is: halászattal és folyószabályozással segített magán. De ha jönnek a perzselő nyári napok, akkor hirtelen eltűnnek a vizek, a fehéren izzó szik jelenik meg, sajátos növény- és állatvilágával. Ezek egy része ma már fokozott gondoskodást igényel, mint például a puszta nagy madara, a túzok, amelynek bemutatását külön látogatóközpont szolgálja. Aztán eljön a tél és fehér dermedtség lesz az úr az új tavaszig.