Film byl natočen ještě za války v Bosně, na území Republiky srbské. Jeho výchozí situací je uváznutí skupiny srbských vojáků v opuštěném tunelu obleženém bosenskými Muslimy. V častých retrospektivách se film ale vrací k předválečné době, hlouběji pak do Titovy Jugoslávie. Hlavní motiv, na který se v nich zaměřuje, idea bratrství a jednoty, je ve filmu zosobněn přátelstvím Srba a Muslima, ve válce vystaveného zkoušce. Ukazuje se tak jako poslední opora komunistického režimu, jež se ruší. Jugoslávský komunismus se demystifikuje prostřednictvím postavy veterána JLA, který čelí obvinění mladší generace, že teď se všechno ničí tak snadno, protože za Tita nedokázali vytvořit něco skutečně pevného včetně proklamovaného bratrství. Film neunikl kontroverznímu přijetí, na druhé straně vyjadřuje postoj, který lze označit za srbské hledisko v konfliktu.
Kendini ülkesine hizmet etmeye adamış bir Sırp asker savaşta ciddi biçimde yaralanır, yaralandıktan sonra savaş öncesi parçalanmamış Yugoslavya'nın huzurunu şefkatle anımsamaya başlar. Çocukluğundaki en yakın arkadaşı olan bir müslüman da bu hatıralarda kendine yer bulmuştur. Ama bu eski arkadaşının -şimdiki azılı düşmanının- da aynı hastanede iyileşme sürecinde olduğunu öğrendiğinde görevini yerine getirmek için yeniden ant içer * İçinde bir miktar mizah da olduğu için film çok dramatik değil, daha çok düşündürücü *
Der Bosnienkrieg: Eine Truppe serbischer Soldaten sucht auf der Flucht vor einem Angriff nach Schutz und landet in einem alten verlassenem Tunnel. Die islamische feindliche Einheit versteckt sich auf dem Tunneldach und lässt keinen da raus. Sie wollen sie langsam verhungern und verdursten lassen. Dies ist die Hauptrückblende von vielen Erinnerungen und Alpträumen unseres Hauptprotagonisten Milan, welcher nach dem Krieg im Krankenhaus liegt und sich zurückerinnert. Von seiner Kindheit und Schulzeit mit dem muslimischen besten Freund Halil, bis zu der gemeinsamen eröffnung einer Autowerkstatt und dem grausamen aufeinandertreffen beim Tunnel...
Grièvement blessé, Milan se remémore les dix jours d'enfer qu'il vient de traverser, coincé dans un tunnel avec son détachement. Il se souvient surtout de son amitié brisée artificiellement avec son ami musulman Halil. Ce film est inspiré d'une histoire vraie qui s'est déroulée pendant le premier hiver de la guerre de Bosnie, en 1992. Grand prix du Festival d'Angers 1997.
In the opening stages of the Bosnian War, a small group of Serbian soldiers are trapped in a tunnel by a Muslim force.
A film Kelet-Boszniában játszódik a legutóbbi balkáni háború idején. Két barát, a szerb Milán és a muzulmán Halil, kénytelenek egymás ellen harcolni. Amikor a kórházban találkoznak, visszaemlékezéseikből kirajzolódik magával ragadó életük, ellentmondásos kapcsolatuk és a nemzetek között egyre növekvő, elfojtott félelem képe. Megkezdődnek a nyílt, fegyveres harcok. A szerb katonák senkit sem kímélve felgyújtják és kifosztják a muzulmán falvakat. Egy szerb fegyveres csapat csapdába esik egy régi alagútban. A katonák között van Milán is. A fogság lehetőséget nyújt számára átgondolni a testvérgyilkos háborúban résztvevő emberek jellemét és cselekedeteik okát.
Radnja filma počinje u jednoj beogradskoj vojnoj bolnici gde su smešteni ranjenici rata u Bosni i Hercegovini. U bolnici se filmski junaci sećaju mladosti i rata. Priča se vrti oko dvojice dečaka, Halila - muslimana, i Milana - Srbina, koji su odrasli zajedno u selu blizu napuštenog tunela. Kao deca se nisu usudili da uđu u tunel, jer su verovali da tamo boravi „drekavac“. Dvanaest godina kasnije, tokom rata u Bosni, Milan, zarobljen u tunelu sa svojim saborcima, i Halil nalaze se na suprotnim stranama, sudbinski srljajući u sukob. Među iscrpljenim srpskim borcima našla se i jedna zalutala američka novinarka.
Film je ispirisan istinitim događajem, kada je 7 srpskih vojnika drinskog korpusa bilo devet dana okruženo u 97 metara dugom tunelu Brodar (8 km od Višegrada prema Rogatici) kod Međeđe u septembru 1992. godine.[1] Film je bio srpski kandidat za Oskara, za najbolji film van engleskog govornog područja za 1996. godinu. Smatra modernim klasikom srpske kinematografije.
Aliases
Radnja filma počinje u jednoj beogradskoj vojnoj bolnici gde su smešteni ranjenici rata u Bosni i Hercegovini. U bolnici se filmski junaci sećaju mladosti i rata. Priča se vrti oko dvojice dečaka, Halila - muslimana, i Milana - Srbina, koji su odrasli zajedno u selu blizu napuštenog tunela. Kao deca se nisu usudili da uđu u tunel, jer su verovali da tamo boravi „drekavac“. Dvanaest godina kasnije, tokom rata u Bosni, Milan, zarobljen u tunelu sa svojim saborcima, i Halil nalaze se na suprotnim stranama, sudbinski srljajući u sukob. Među iscrpljenim srpskim borcima našla se i jedna zalutala američka novinarka.
Film je ispirisan istinitim događajem, kada je 7 srpskih vojnika drinskog korpusa bilo devet dana okruženo u 97 metara dugom tunelu Brodar (8 km od Višegrada prema Rogatici) kod Međeđe u septembru 1992. godine.[1] Film je bio srpski kandidat za Oskara, za najbolji film van engleskog govornog područja za 1996. godinu. Smatra modernim klasikom srpske kinematografije.
Aliases
čeština
Türkçe
Deutsch
français
English
Magyar
српски језик
српски језик
